Nem adtuk fel! Na jó, legyek őszinte: Ági nem adta fel.
Ő nem tudott belenyugodni abba, hogy már a harmadik helyre kelljen elmennünk csak azért, hogy valaki végre leírja, mit is kell pontosan csinálnom a lábammal.

Úgyhogy felhívta a Váci Jávorszky Ödön Kórházat, hátha sikerül elérni az orvosomat.
Ez a mutatvány nem volt egy 2 perces beszélgetés, de jelentem: sikerült!

Ez a csodálatos nő (mármint a feleségem) megmozgatott minden követ, és elérte az elérhetetlent: az orvosom kiegészítette az utolsó ambuláns lapomat részletes instrukciókkal.

Az új utasítások szerint a merevítőmet 30 fokról 60 fokra lehet állítani (egyelőre el sem tudom képzelni, hogy a térdem képes lesz-e ilyen mozgásra, de majd kiderül).
A gyógytornát is meg lehet kezdeni, és ha minden jól halad, egy hónap múlva már a merevítőre sem lesz szükségem.
Persze ezek csak javaslatok – a gyógyulásom aktuális állapota felülírhatja őket.

A következő lépés most az, hogy vissza kell mennem az SZTK-ba a merevítő beállítására, illetve hogy kiírják a gyógytornát.
A gyógytornát egyébként magánban fogom csinálni, mert:

1. heti többször lépcsőzni törött térddel nem túl jó program,
2. így azonnal el tudom kezdeni, nem kell időpontra várni.

A tegnapi tapasztalatokból kiindulva elengedem a délutáni rendelést – sem a várakozási idő, sem az orvos hozzáállása nem győzött meg.
Hogy mikor lát újra orvos? Na, azt még ki kell találnom, és meg kell szervezni.

Mindenesetre jelentkezem, ha van fejlemény.