Na, ez nem volt egy egyszerű menet, de az újonnan kapott információkkal sikerült eljutni egy orvoshoz. Persze ő húzta a száját, hogy miért utasítgatják Vácról, de hát emberünk amúgy sem volt a kedvesség mintapéldánya. Na mindegy.

Nagy munka árán, de sikerült kibogoznia a papírjaimat. Morgott egy darabig, hogy miért van itt minden összevissza, meg amúgy is miért nem a doktornőhöz mentem, akinél előtte voltam. Hát, utólag már én is tudom, hogy teljesen mindegy, kihez megy az ember – kedvességgel, megértéssel és empátiával nem fog találkozni.

Na de térjünk a lényegre! A merevítőmet 30 fokról 60 fokra állította, jeee! Már csak az a baj, hogy olyan 50 fok környékén megkezdődik a fájdalom, szóval most nem tudom csak úgy (a merevítőnél fogva) pakolgatni a lábam, mint eddig. Ez a fájdalom amúgy elvileg normális, a térd körül mindennek vissza kell állnia a rendes kerékvágásba.

Az állítgatás mellett kaptam beutalót gyógytornára is. Heti két alkalommal, összesen 20 gyógytornát kell megcsinálnom (de persze minden nap kell dolgoznom majd a gyors javulásért). És itt jön a szomorú rész: heti kétszer én biztosan nem fogok tudni gyógytornára járni, szóval – ahogy azt az egyik előbbi bejegyzésben is taglaltam – marad a magánút. (Egyébként volt már a családban, aki járt gyógytornára a csepeli SZTK-ban, az ő véleménye szerint hanyag munkát is végeznek. Nyilván ez egy adott gyógytornász gerinctornája volt, és nem szeretnék általánosítani, ezért is csak zárójelben írtam le.)

El is kezdtem nézegetni a lehetőségeket. Először ismerősöknél (és ismerősök ismerőseinél) próbálkozom majd, de azért kíváncsi voltam, mire lehet számítani. Hát fel kell kötni a gatyát, egy 10 alkalmas bérlet (kiszállással együtt) olyan 160–250 000 forintba kerül. Na, ebből kell nekem kettő. Szóval a fájdalmas gyógyulás mellé legalább jó drága is lesz – cserébe nem nekem kell majd hetente kétszer elszenvedni magam az SZTK-ba.

Szerencsére egészségpénztárban elszámolható a szolgáltatás, így az adómból vissza tudok majd igényelni belőle valamennyit, de hát ez van. Ahogy mindig mondani szoktam: az oktatáson és az egészségen sosem szabad spórolni, ezt most sem fogom megtenni.

Szóval, gyógytornász-keresésre fel, induljon a szenvedés!

Az SZTK-ba (nagyon remélem, hogy utoljára) november 11-én megyek majd kontrollra. Itt már elvileg 90 fokra állítják a merevítőmet, és csinálnak egy kontrollröntgent is. De mindent a maga idejében!