Ez most rettentően gördülékenyen ment! Józsitól megkaptam egy gyógytornász telefonszámát, akit felhívtam még szerdán (tegnap előtt). A hölgyet Zsuzsinak hívták, de sajnos nem vállalt pácienst Csepelen. Viszont annyira kedves volt, hogy körbekérdezett az ismerősei között.

Tegnap már jött is a telefon egy másik cégtől: van gyógytornász, aki elvállalna. Sőt, pont úgy jött ki a lépés, hogy akár ma (vagyis pénteken) már tudna is jönni.

Természetesen rábólintottam, és meg is beszéltük a délelőttöt. A gyógytornász (nevezzük Annamarinak) a megbeszélt idősávban érkezett. Felvette az adataimat, átnézte a kórházi papírokat, majd bele is vágtunk a tornába.

Sokat gondolkodtam azon, miként tudnám egy szóval kifejezni, milyen érzés a gyógytorna… Fájdalmas? Igen, néha — de nem vészes. Kellemetlen? Egyértelműen. És nem csak a testnek, a léleknek is. Volt például egy gyakorlat, amikor annyi lett volna a dolgom, hogy felemeljem a lábam 3 centire az ágyról. Az agyam kiadta a parancsot: emelj! A lábam viszont azt mondta: „most nincs kedvem”. És meg sem moccant. Még merevítő nélkül sem (a merevítőt ugyanis le lehet venni a gyógytorna idejére). Persze tudom, hogy ez teljesen természetes egy ilyen komoly műtét és majdnem 8 hét fekvés után, mégis rosszul esett ez a tehetetlenség.

De aztán megtaláltam a tökéletes szót: kemény. A gyógytorna kemény. Maga a mozgás nem tűnik annak, de olyan erőfeszítéseket tettem nagyjából 50 perc alatt, hogy rendesen leizzadtam. Cserébe már az első alkalom után is érzem a hatását — és ez most nem placebo. A 60 fokra állított merevítőben jól mérhető a fejlődés. Tegnap még olyan 45–50 fok környékén már „majd’ be szartam”, ma — a gyógytorna után — már a 60 fok is ment (bár még fájdalmasan). Egy alkalom után!

Persze igazán akkor fog segíteni, ha minden nap, napi kétszer becsülettel megcsinálom a házi feladatot (egyes gyakorlatokat). Ezzel nálam nem lesz gond (és mint megtudtam, a traumás eseteknél általában nincs is: a sérültek minél előbb szeretnék visszakapni a mozgásukat). Én is nagyon lábra szeretnék már állni — el sem tudom mondani, mennyire. Szerencsére semmi extra felszerelés nem kell hozzá: mindössze egy jóga/pilatesz labda (ami nagyjából 1000–2000 forint). Ráadásul ez a gyógyulás után sem fog kárba veszni, mert a gyerek már kifejezte az igényét rá.

A szolgáltatás egyébként drága, de még mindig a „baráti” kategóriába esik. Az állapotfelmérés (vagyis az első alkalom) 16 000 forint volt, innentől minden további alkalom 13 500 forint (ami egy 50 perces tornát jelent). Ez nagyjából a normál ár; a legtöbb helyen erre még rájönne a kiszállási díj is (általában 5000 forint körül), szóval elégedett vagyok az árszabással. Ráadásul az egészségpénztári számlát is megkaptam pár órával a torna után, úgyhogy tényleg nincs egy rossz szavam sem.

A gyógytorna addig fog tartani, amíg fel nem épülök — viszont a gyógytornász elég optimista volt. Az orvos ugye 20 alkalmat javasolt, de Annamari szerint benne van a pakliban, hogy nem lesz szükség ennyire. Heti kétszer fog járni hozzám, szerinte ez az ideális gyakoriság — amennyiben minden nap becsülettel végzem a gyakorlatokat nélküle is. Reménykedjünk a legjobbakban!