Tegnap épp az esti gyógytornához készülődtem, amikor kezembe vettem a telefonom. Az értesítések között várt rám egy SMS – ezt mindig gyorsan kiszúrom, hiszen manapság nagyjából senkitől nem kapok a már klasszikusnak számító üzenetből, hacsak nem egy állami szerv vagy bank jelentkezik, hogy elkészült valamilyen iratom, amit átvehetek. Régen (még a banki appok előtt) imádtam, hogy a tranzakcióimról is jönnek az SMS-ek, de a push értesítések világában erre már semmi szükség (és kifejezetten drága is), így évekkel ezelőtt lemondtam ezt a szolgáltatást.

Szóval megnyitom az üzenetet, amiben szó szerint ez állt:

Az Ön XXXX végű bankkártyáját felfüggesztettük, kérjük, hívja ügyintézőnket a +36 (1) 366-6800-as telefonszámon, vagy keresse fel bármelyik bankfiókunkat!*

*Az SMS-ben az összes ékezet rövid volt, csak a könnyebb olvashatóság miatt javítottam hosszúra.

Na már most én elég szemfülesnek tartom magam a csalások elkerülésében, szóval elemeztem az üzenetet. Az már azonnal feltűnt, hogy pontosan eltalálták a bankkártyám utolsó négy számjegyét. Az sem volt túl szimpatikus, hogy felajánlották lehetőségként: akár be is mehetek a bankfiókba. Innen már csak egy lépés volt, hogy rákeressek a telefonszámra – és az tényleg az OTP Bank csalásokkal kapcsolatos, 0–24-ben hívható száma. Picsába. Itt már tudtam, hogy ez szopás lesz.

Olyan este hat környékén fel is hívtam a számot (az SMS-t 12:01-kor kaptam – igen, ennyire nem nézegetem a telefonomat, ha itthon vagyok). A mára már elterjedt keresztazonosítással azonosítottak. Ha még nem találkoztál volna ilyennel, akkor mondok róla pár szót: ma már úgy azonosítanak a bankok (és egyéb, jellemzően pénzügyi intézetek), hogy egy személyes adatodnak ők elárulják egy részét, neked pedig ki kell egészítened a többit. Ez mindkét félnek jó: az ügyintéző így bizonyítja, hogy tényleg olyan információk birtokában van, amelyeket csak a bank tudhat, neked pedig nem kell teljes adatokat bemondanod telefonon, tehát valamennyire védve vagy a kíváncsi fülektől.

Példák:

• „Az Ön édesanyjának keresztneve Katalin. Mi a vezetékneve?”
• „Ön 1972 augusztusában született. Melyik napon?”

Aztán jöttek az általános kérdések:

• Van értékpapírszámlája?
• Van devizaszámlája?
• Ez az a telefonszám, amire az SMS-t kapta?
• Mikor kapta pontosan az SMS-t?

Mivel mindegyikre helyesen válaszoltam, az amúgy rendkívül kedves (!) hölgy sikeresnek ítélte az azonosítást, és kezdődhetett az érdemi beszélgetés.

A bankkártyámat tényleg felfüggesztették. Hogy miért? Mert ma 12:01-kor Cipruson, Kanadában és az USA-ban próbáltak vele vásárolni, egy percen belül háromszor. Ez gyanús volt a banknak, szóval – teljes joggal – letiltották a tranzakciókat. Jól tették! Ugyanis én 12:01-kor pont gyógytornáztam, vagyis jelenlegi állapotomban a lehető legtávolabb mindenféle vásárlástól.

Hogy történhetett ez meg? Spoiler alert: se az ügyintézőnek, se nekem nincs ötletem. Pénzügyileg az átlagnál tudatosabbnak tartom magam. A fő bankkártyámmal csak ismerős, nagy, megbízható helyeken fizetek. Nem mentem el sehol az adatait. Fizikai vásárlásra is csak ritkán használom. A kicsit kockázatosabb dolgokat (pornó előfizetés szürke piacos videójátékok, ismeretlen oldalakról történő vásárlások, stb.) Revolut virtuális kártyával intézem. Pont ezért, hogy ha baj van, max azt lopják el, ami azon a számlán éppen van — de ott sosem tartok sokat.

A már jól ismert csalásokat azért felsorolta nekem az ügyintéző, hátha felültem valamelyiknek: NAV-os levél, nyereményjátékok, sorsolások, szerencsejáték-oldalak és hasonlók – de egyik sem illett a képbe. A legvalószínűbb, hogy valahol mégis hibáztam. De még az is elképzelhető, hogy kifejezett hiba nélkül használtam a kártyát, csak a csalók ügyesebbek lettek (az ügyintéző szerint egyébként ez egyre gyakoribb).

Hát ez van, néhány perc alatt le is tiltottuk a kártyámat. Ebben az esetben szerencsére nem kell fizetnem, az új kártyámat 15 munkanapon belül megküldik az általam választott bankfiókba (érdekesség: ilyenkor pótkártyát kapok, ami azt jelenti, hogy az eredeti lejárati dátum nem módosul).

Na és akkor jön az újabb probléma: a törött térdemnek egyáltalán nem tetszik ez a felállás. Úgy gondoltam, hogy ezúttal a teljes őszinteség a célravezető, így minden kertelés nélkül elmondtam, hogy az a problémám, hogy nem nagyon vagyok járóképes állapotban jelenleg. (Értsd: még mindig nem terhelhetem a lábam.)

Az ügyintézőt itt most újra kiemelném: tényleg nagyon segítőkész volt, és fel is hívott pár kollégát, hogy megtudja, hogy ilyenkor mi a teendő. Sajnos nem tudott megoldást. A kártyát ebben az esetben nem postázhatják.

Van azonban egy másik lehetőség: ha sürgősségi kártyát kérek, akkor azt (felár ellenében) három napon belül kiküldik egy futárszolgálattal. Csak egy probléma van ezzel: ezt kizárólag személyesen lehet igényelni a bankfiókban. Itt azért megengedtem magamnak egy hangosabb mosolyt.

Utolsó mentsváram egy meghatalmazás lenne, azonban ez már az általános ügyfélszolgálathoz tartozó téma, szóval első körben eddig jutottunk.

A beszélgetés végén megemlítette az ügyintéző azt is, hogy néha érdemes ránézni a KiberPajzs oldalra, ahol mindig részletezik az aktuálisan népszerű csalásokat (havi frissítéssel), és kellemes meglepetés ért: ez az oldal tényleg hasznos! Érdemes kicsit olvasgatni, hátha tud neked újat mondani (és persze érdemes megosztani családtagokkal és ismerősökkel is – lehet, hogy pont ezzel védesz meg valakit egy csalástól).

Másnap írtam is az ügyfélszolgálatnak, ahol chaten keresztül megbeszéltük, hogy a meghatalmazás sem járható út, ehhez arra lenne szükség, hogy legyen bankkártya szerződésünk (amit természetesen személyesen lehet aláírni). Szóval ez a lehetőség is kilőve. Az ügyintéző ezúttal is értette a problémát, ezért kérdés nélkül közölte: a bankkártyákat 90 napig megőrzik a bankfiókban. Hurrá! Azért 90 napon belül remélem már képes leszek eljutni saját erőből a bankig. Addig meg elvagyok kártya nélkül, csak kicsit zsonglőrködnöm kell majd a pénzekkel, de ez nem probléma.

Na de vissza a pénzügyi tudatosságomhoz. Ha azt a kérdést tennéd fel, hogy szerintem mi a legnagyobb hibám, amit a pénzügyeimben elkövethetek, akkor egy másodpercet sem gondolkodnék: az, hogy még mindig OTP-ügyfél vagyok. És nem, sajnos nem köt hozzájuk semmi (nincs hitelem, nincs náluk befektetési alapom, semmi egyéb). Az OTP ugyanis az egyik legrosszabb bank jelenleg Magyarországon (mármint ami a költségeket illeti). Ráadásul ők azok a patkányok is, akik képesek lettek volna a push notifikációkért pénzt elkérni. Ebből persze népfelháborodás lett, az OTP pedig szépen visszatáncolt, de már a gondolat is felbosszantott.

De akkor mégis miért vagyok még mindig náluk? A válasz nagyon egyszerű: mert a telefonos applikációjuk (amit napi rendszerességgel használok) közel tökéletes. Könnyű kezelni, minden szükséges funkció benne van, átlátható, felhasználóbarát. Annyira szeretem az appot, hogy ezért hajlandó vagyok felárat fizetni. De te ne tedd, mert ez nálam egy tisztán érzelmi alapú döntés, teljesen mellőzi a racinalitást. Ha OTP-s vagy, akkor MENEKÜLJ! Ha pedig már menekülnél, de nem tudod, hova, akkor javaslom a Bankmonitor oldalát: itt néhány kattintással megtudhatod, hogy jelenleg melyik a számodra legmegfelelőbb ajánlat.

Én most szerencsére anyagi kár nélkül jöttem ki ebből a történetből, és nagyon nem is tudok belőle tanulni. Így csak egy jó tanácsom van: figyeljetek azért oda, hogy hol használjátok a kártyátokat!