Lassan közeledik az év vége. Sokaknak ez új lehetőségeket ígér, mások teljes megújulást látnak benne. Aztán jönnek az újévi fogadalmak. Valamiért szeretünk misztikusan gondolni január elsejére, és lényeges dolgokat kötni hozzá.

Na, ez nem én vagyok. Szerintem január 1. pontosan olyan nap, mint a többi. A „fogadalmaimat” ezért inkább „célkitűzéseknek” hívom, és jellemzően életeseményekhez kötöm őket, amiket aztán dátumokra fordítok le a követhetőség kedvéért. Tehát nem úgy tűzök ki célt, hogy „nem dohányzom március 1-től!”, hanem inkább így: „nyaraláson elkezdeni a cigarettáról való leszokást igen nehéz lenne. Szóval inkább megvárom a végét, és amikor hazajövök, már nem dohányzom. Mikor is jövök haza? Március harmadikán. Jó, akkor március harmadikától nem dohányzom.”

Éppen ezért nem nagyon szokott lenni konkrét újévi fogadalmam, és most sincs ilyen. Ettől még vannak céljaim, de azokról beszéljünk egy másik bejegyzésben. Most csak össze szeretném szedni, hogy én hogyan és miért buktam el sok „fogadalmamat”, hátha tudok valami hasznosat mondani.

Most nézzünk egy kis statisztikát (igen, imádom őket), hogy az újévi fogadalmakat mennyire is tudják betartani az emberek:

• Az újévi fogadalmak nagyjából 90%-ban elbuknak, 5%-ban részben kerülnek betartásra, és csupán 5%-ban teljesülnek maradéktalanul.
• A fogadalmak 40%-a (!) már január első két hetében megszegésre kerül.
• Február végéig az emberek 80%-a kudarcot vall.
• Az év végéig csupán 5–10% jut el.

A leggyakrabban elbukó fogadalmak pedig:

• fogyás, egészséges étkezés
• több mozgás
• kevesebb stressz / több alvás
• pénzügyi célok (jellemzően spórolás)
• dohányzásról való leszokás

Én egyébként egész jól tudom tartani a célkitűzéseimet. De ez szimplán azért van, mert sokat elbuktam előtte, és igyekeztem tanulni ezekből. Ha meghallgatsz egy podcastot, elolvasol egy cikket, vagy megnézed egy motivációs tréner random Insta Reel-jét a témáról, akkor egészen biztosan az alábbi tanácsokkal találkozol elsőként:

Fontos a konkrét célkitűzés

Rossz példa: jövőre többet mozgok
Jó példa: heti kétszer elmegyek edzeni

Szabj határidőt

Rossz példa: majd jövőre beiratkozom egy nyelvtanfolyamra
Jó példa: január 31-ig beiratkozom egy nyelvtanfolyamra

Legyen mérhető

Rossz példa: holnaptól egészségesebben élek
Jó példa: holnaptól tartom a napi 10 000 lépést

Ezekkel mind egyet is tudok érteni, azonban van egy pont, ami szerintem nem kap elég figyelmet. Ez pedig az, hogy apró lépésekben gondolkodj. Szerintem a legtöbb sikertelen célkitűzésemet emiatt buktam el.

A nagy célok általában igen komplex dolgokból tevődnek össze. Nézzük példaként az „egészségesebben élek” célt. Ez tökéletes példa, mert egyrészt talán az egyik leggyakoribb fogadalom, másrészt nagyon jól szemlélteti, mire gondolok, amikor az apró lépésekről beszélek.

Nézzük egy átlagos magyar életét: legyen a neve Máté. Van egy-két rossz szokása. Túlsúlyos. Dohányzik. Nem mozog. Heti rendszerességgel fogyaszt alkoholt. Öt órákat alszik.

Ha Máté kitalálja, hogy holnaptól az összes problémáját megoldja, és minden szabályt betart, akkor garantálom, hogy el fog bukni. Vagy legalábbis olyan kevés ember képes ilyen drasztikus változtatásra, hogy statisztikailag elenyésző a számuk. Tudom, mert jártam ebben a cipőben. Egy ilyen életmódból mindent helyrehozni egyik napról a másikra szinte lehetetlen. Még ha neki is rugaszkodik az ember, az egész iszonyatosan nehéz, demotiváló, és feltételezhetően kudarcokkal teli lesz, ami általában gyorsan elveszi az ember kedvét a folytatástól.

Ami viszont nekem bevált, hogy lebontom a célomat a lehető legapróbb részletekre, és egyszerre csak egy dolgon javítok. Hidd el, ebben is lesz bőven kihívás! És csak akkor lépek át a következő területre, ha az előzőt már teljesen beépítettem az életembe.

A fenti példát nézve én így bontanám le a problémát:

• dohányzás
• alkoholfogyasztás
• mozgás
• alvás
• egészséges étkezés / fogyás

Ezt nem lehet egyszerre „bekombózni”. Én kiválasztanék egyet, ráadásul a számomra legkönnyebbet, hogy a sikerélmény vigyen tovább a következőre. A fenti listából a mozgással kezdenék, mert jelenleg úgy érzem, ez menne a legkönnyebben.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy rögtön heti háromszor járnék edzőterembe – az is piszok nehéz. Inkább bevállalnám, hogy minden nap megcsinálok első körben 6000 lépést. Ez nem egy eget rengető szám, de home office mellett már igenis tenni kell érte.

Meg is van a célom! Meddig tartanám ezt? Addig, amíg már nem érzem nehézkesnek. Amikor tényleg az életem részévé válik a sétálás, anélkül hogy nehezemre esne elindulni. Ilyenkor kijelölök egy napot (tehát mérhetővé teszem a célt), amikor átgondolom, hogy léphetünk-e feljebb – de fontos, hogy nem gond, ha még korainak érzem. Akkor ráhúzok akár egy hónapot is. Ha viszont már kényelmes, jöhet a 8000 lépés.

Fontos megjegyezni azt is, hogy felső plafont is kell kijelölni. Én hajlamos vagyok végletekben gondolkodni, ezért gyorsan eljutnék oda, hogy napi 20 000 lépést csináljak. De ezt érdemes átgondolni: 20 000 lépés nagyjából 2–2,5 óra séta. Bár a kezdeti motiváció biztosan átlendítene 1–2 hétig, ha őszinte vagyok magamhoz, ez nem reális. Szóval úgy tűzném ki a célt, hogy a realitások talaján maradjak – mondjuk napi 10 000 lépésnél meghúznám a határt.

Ha ez már stabilan megy, akkor jöhet egy másik terület, például a fogyás vagy az egészségesebb étkezés. Nem kell rögtön fejest ugrani a legkeményebb diétába. Kezdeném azzal, hogy minden nap eszem nyers zöldséget vagy gyümölcsöt. Ez nem tűnik lehetetlennek. Aztán elindulnék az elengedés irányába is: a cukros üdítőket zéróra cserélném. Ha ehhez hozzászoktam, a zéró üdítőt felváltaná a víz, az ételek közül pedig kizárnám a gyorséttermeket. Később a bő olajban sült dolgokat is. Így haladnék szépen addig, amíg már nem lenne iszonyatosan nehéz elkezdeni számolni a kalóriákat, mert alapból sem vinnék be sokat. Ráadásul lassan hozzászoknék az egészséges ételek ízéhez, ami rengeteget segít egy fogyókúrában.

Ezt a példát még a végtelenségig lehetne folytatni, de már így is elég hosszúra sikerült ez a bejegyzés – a lényeget pedig remélhetőleg sikerült átadnom.

Összefoglalva:

• bontsd le a céljaidat apró részekre
• legyen mérhető
• legyen konkrét
• legyen határidő
• egyszerre csak egy apró dolgon változtass

Valahol olvastam egyszer, hogy „Az álom és a cél között az a különbség, hogy a célnak van határideje.” Ez talán nem teljesen pontos megfogalmazás, hiszen a konkretizálás is fontos. Egy álom például az, hogy szeretnél egy családi házat. Egy cél viszont az, hogy szeretnél egy 50–60 nm-es, téglaépítésű, legalább 300 nm kerttel rendelkező házat a XI. kerület külvárosi részén, legkésőbb 2040-re. Amíg az álommal nem tudsz számolni, addig a céllal igen.

A fenti paraméterek alapján meg lehet becsülni, hogy egy ilyen ingatlan jelenleg mennyibe kerül. Ebből kiszámolható, mennyi önerőre lesz szükséged, és ebből már az is kijön, hogy pontosan mennyi pénzt kell havonta félretenned a cél eléréséhez. Na, ez már cél!

A példában nem pénzügyi számolgatásokat szerettem volna bemutatni (hiszen nem vettem figyelembe az inflációt, a befektetések hozamát vagy az ingatlanárak változását), csupán arra akartam rávilágítani, hogy a célokkal már tudunk mit kezdeni, az álmokkal kevésbé.

Ettől függetlenül az álmok fontosak! Ki ne álmodozott volna már az ötös lottó nyereményének elköltéséről? Az emberek jelentős része egyébként nem is hisz abban, hogy valaha nyerhetne (és igazuk is van). Ők valójában egy hét álmodozást vásárolnak maguknak, nem reális esélyt a meggazdagodásra. És ez teljesen rendben van – mármint az álmodozás, nem a szerencsejáték.

Álmodozni tudni kell, nélküle nagyon könnyen elszürkülnénk. Viszont a fogadalmaink ne álmok legyenek, hanem célok – így sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valóban meg is valósítjuk őket.