A történet azzal kezdődött, hogy megjelentek az AI-ágensek (angolul AI agents, fogalmam sincs, hogy miért lett magyarul ágens a neve). A téma érdekelt, olvasgattam is róla egy kicsit. Úgy egy hete ismerkedhettem ezzel a dologgal, amikor felbukkantak az első posztok arról, hogy emberek megkapták az első fizetésüket a mesterséges intelligenciától.

Na de mi is az az AI-ágens (nem fogom ezt a szót megszokni soha)? Az olvasmányaim között találtam egy jó példát: a sima AI-t úgy képzeld el, mint egy nagyon okos lexikont. Te kérdezel, ő válaszol, de magától nem fog „tenni” semmit. Az ágens viszont sokkal inkább olyan, mint egy titkár: nemcsak válaszol, hanem cselekszik is. Íme egy gyakorlati példa: amíg az AI-tól megtudhatod, mennyi most a legolcsóbb repülőjegy Budapestről Rómába, addig az ágensed ezt nemcsak megkeresi neked, hanem ha kell, le is foglalja és ki is fizeti.

A tech iránt érdeklődő emberek (és persze cégek) rá is szabadultak az ágensekre, és rögtön belefutottak az első bökkenőbe: még nem tart ott a világ, hogy minden feladatot megoldjunk online. Ismét egy példa a sok közül: egy cégnél keletkezett egy nem bonyolult, ám emberi erőforrás nélkül megoldhatatlan feladat:

1. Ki kell nyomtatni egy szerződést.
2. El kell vinni X helyre, aláíratni és lepecsételtetni.
3. Majd sorszámot húzni egy hivatalban, és fizikai formában leadni.

Nyilván egyetlen AI sem képes ezt közvetlenül megoldani, így jött a csavar: a cég ágense felbérelt egy embert, hogy csinálja meg neki. Persze itt a szó legszorosabb értelmében nem az AI fizetett, hanem a cég, amely az ágenst üzemeltette – ettől még a világ úgy értelmezte: már nemcsak mi dolgoztatjuk a mesterséges intelligenciát, hanem ő is dolgoztat minket. Hogy hová tart ez a világ? Még megbecsülni is rettentően nehéz, azonban jó téma egy sörözés mellé.

Itt jött képbe egy apatársam, aki javasolt nekem egy mesekönyvet: Kiss Ottó – A piros tengeralattjáró. Nemcsak az ő gyermeke imádja ezt a mesét, de felnőtt szemmel is kifejezetten jónak tartja. Gondoltam, adok a szavára, és megveszem. Pár perc után rá kellett jönnöm: ezt a könyvet jelenleg sehol nem lehet kapni. A Moly.hu-n találtam egyet 6500 (!) forintért, amit azért túlzásnak éreztem egy használt, pár oldalas mesekönyvért. Az első gondolatom az volt, hogy majd néha ránézek, hátha lesz raktáron, de aztán beugrott: miért nekem kéne ezt nézegetnem? Csinálja a gép!

Ezen a ponton találkozott az érdeklődési köröm az érdekeimmel, és bele is vágtam a projektbe. (Most jön egy pici technikai részlet, bocsi!). Szóval gyorsan béreltem egy nürnbergi VPS-t a Hetznernél, setupoltam az OpenClawt, beállítottam modellnek a Gemini 3.0 Flash-t, majd az egészet összekötöttem a Telegrammal. Nem hangzik bonyolultnak, de belefutottam jó pár konfigurációs problémába – ezekre már nem térek ki – de nagyjából 4-5 óra alatt tökéletesre tudtam csiholni a rendszert.

Most az egész úgy működik, hogy van egy saját, csak általam használható AI-asszisztensem, akivel Telegramon tudok beszélni – pont úgy, mintha egy emberrel csetelnék. Hogy miért jó a Telegram? Egyrészt így már a zsebemben van az AI, bárhonnan elérhetem, másrészt megkapom az értesítéseket telefonra, sőt okosórára is. Ez az igazán zseniális!

Már meg is van az első feladata: naponta egyszer, reggel 9-kor nézze meg a libri.hu-n, a talaldki.hu-n és a book24.hu-n, hogy elérhető-e a könyv. Ha igen, készítsen egy screenshotot, és küldje el nekem (erre a hallucinációk kiszűrése miatt van szükségem). Így én hátradőlhetek, és ha pittyeg a telefonom, csak megvásárolom a könyvet.

Nyilván ez még csak az első, egyszerű feladata. Egyelőre megnézem, miként muzsikál, aztán szépen „felokosítom”. A következő alkalommal akár adhatok neki egy bankkártyát is (nyilván olyat, amin csak játszós pénz van), és megmondhatom neki, hogy rendelje is meg a terméket, ha az ár elfogadható. Imádom!

És hogy mibe kerül ez? A nürnbergi szerver havi 6 euró (ha beválik, egy Raspberry Pi-vel ez a költség is kiváltható), a Gemini 3.0 Flash modell pedig előreláthatólag szinte ingyen lesz. Itt persze a komplex feladatok megdobhatják a költséget, de ha csak ez az egy könyvkeresés fut, akkor 5 dollárból 15 évig elvan az ágensem. A biztonság kedvéért tettem rá egy 5 dolláros havi limitet, nehogy a háttérben valami hülyeséget csináljon – de egyelőre nem tartok tőle, hogy elérjük a plafont.

Hát így született meg ClawDia (érted: OpenClaw + Klaudia), aki remélhetőleg megkönnyíti az életemet. De ha végül haszontalannak bizonyulna is, már akkor is bőven megérte a tanulást (ami nekem igazából játék volt) ez a pár befektetett euró. Már most van a fejemben vagy hat új feladat, de egyelőre tesztüzem van. Lássuk, mire képes – a következő posztokban úgyis fel-felbukkan majd!