A sérülésem miatt a tavaly őszi menetet ki kellett hagynom, de idén tavasszal ismét csatlakoztam a csapathoz, és „megszálltuk” az Alcsi-szigetet!

Hogy mi is ez? A lehető legegyszerűbb időtöltés. Szolnok egyik üdülőterületén, a Tisza-holtág partján van egy kis üdülőház, amit évente kétszer – egyszer tavasszal, egyszer ősszel – kibérlünk néhány napra, hogy kiengedjük a fáradt gőzt. Megsaccolni is nehéz, mióta csináljuk ezt, de körülbelül 15 éve. Mindig ugyanoda megyünk, változatlan programmal – bár a résztvevők az évek során cserélődtek, a kemény mag azért megmaradt.

Idén Dzsozi, Petyus, Renci, Öreg, Feri és jómagam indultunk útnak. Dzsozi szokásához híven már kedden elstartolt, mi az Öreggel és Petyussal csütörtökön követtük, a többiek pedig pénteken csatlakoztak hozzánk.

A kiruccanás ezúttal fejenként 20 500 forintba került éjszakánként. Ez tartalmazta a szállást, a wifit, a stéghasználatot, minden étkezést, 6 liter pálinkát és annyi sört, amennyit képtelenek voltunk meginni ennyi idő alatt (pedig higgyétek el, próbálkoztunk). De legalább életemben először ittam kivipálinkát! Közel sem olyan jó, mint amilyennek hangzik, de azért meg lehetett inni. Ezt bizonyítja az is, hogy vasárnap reggelre egyetlen csepp sem maradt belőle (mint ahogy a baranck- és szilvapálinkából sem).

Van a háznál egy csónak is, ha valaki szívesen szelné a Holt-Tisza habjait, de ez idén elmaradt. Régen Dzsozival horgásztunk is (ő idén is kiment egy-két órára), de én erről a hobbiról már lemondtam az égetően magas költségek miatt. Jelen esetben négy napnyi horgászat nekem plusz 50-60 ezer forintomba került volna, ennyit pedig már nem ér meg nekem az egész.

Ebből már kiderülhetett, miről is szól ez a pár nap: lemegyünk, bográcsozunk, iszunk, zenét hallgatunk, néha csónakázunk, társasozunk vagy pókerezünk egyet. Ez pontosan annyi, amennyit ígér, se több, se kevesebb.

Ezúttal is minden remekül sült el, bőségesen sikerült kiereszteni a gőzt, ráadásul most szerencsére senki sem sérült meg. Tavaly Józsi leforrázta a lábát, de volt már olyan is, hogy én dobtam egy hátast az üres gyerekmedencébe – amit azóta szerencsére megszüntettek.