Bár szerencsére ritkán járok kormányablakba, ezúttal elkerülhetetlen volt a látogatás – a nyári walesi utazáshoz ugyanis útlevélre volt szükségem.

„Én biztosan nem ülök ott órákat” alapon foglaltam is időpontot. Erre két hetet kellett várnom, ami nálam még a „belefér” kategória. Amikor eljött az idő, fel is kerekedtem (ezúttal kedves feleségem is elkísért <3). A kormányablak tőlünk mindössze 300 méterre található, és bár van lift az épületben, négy lépcsőfokon azért fel kell verekednie magát az embernek.

És itt jött a meglepetés! Lifttel fel az elsőre, ott pedig alig pár állampolgár üldögélt a székeken. Bejelentkeztem, és mivel az időpontomhoz képest vagy 15 perccel korábban érkeztem, a kedves sorszámosztó hölgy közölte: olyan kevesen vannak, hogy inkább ad egy új számot, mert valószínűleg már az eredeti időpontom előtt sorra kerülök. Nem állított valótlant: szűk 5-8 perc várakozás után már az én sorszámom virított a kijelzőn.

Az ügyintézés is rettentően gördülékenyen ment. Bementem, átadtam a személyimet és a lakcímkártyámat. Az ügyintéző tájékoztatott, hogy az okmány tíz évig lesz érvényes, és mivel nem volt sürgős (vagyis ráért a 30 napos határidő), 17 000 forintba került, helyszíni átvétellel. Kérhettem volna postázást is plusz 2000 forintért, de ezt a 300 métert azért le tudom sétálni még „három lábbal” is, szóval maradtam a standard megoldásnál.

Ezután átmentünk a fotófülkébe, készült egy fénykép, beolvasták a két mutatóujjam lenyomatát, majd aláírtam egy tableten. Ennyi. Visszamentünk az asztalhoz, átnéztem az adataimat, kártyával kifizettem a díjat, majd elköszöntünk egymástól azzal, hogy körülbelül két hét múlva jön meg az okmány. Az egész folyamat nem tartott tovább 10 percnél! Ilyen kellemeset még sosem csalódtam állami intézményben.