Na, ez elég random módon történt. Van ugyanis a Radics Peti. Ha egy kicsit is járatos vagy a magyar YouTube-világban, akkor biztosan találkoztál már az egyik videójával. Még az elsők között kezdte (18 évvel ezelőtt), azonban az igazi áttörést (emlékeim szerint) a Potter Albert című Harry Potter-szinkronparódiájával érte el. A fő vonal máig a szinkronparódia a csatornáján, azonban a tragikus magyar közélet nem hagyta őt sem figyelmen kívül, így az utóbbi években talán már a politikai tartalmú videói voltak a népszerűbbek. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen ő volt az a videós, akihez kiszállt a NAV a Süsü, a sárkány jogosulatlan felhasználása miatt.

A politikai szerepvállalását annyira komolyan vette, hogy megjelent az ellenzéki tüntetéseken, sőt volt, ahol beszédet is mondott – a sajátos stílusában.

Én, amióta az eszemet tudom, követem a tartalmait, és kifejezetten szórakoztatónak találom őket. Rajongónak azért nem mondanám magam, de ha az algoritmus elém dobja, hogy „nézd, itt az új Radics Peti-videó!”, akkor jellemzően kattintok.

Így történt ez kb. egy hónappal ezelőtt is. Már nem is emlékszem, hogy melyik videóját néztem meg, aminek a végén a saját estjét hirdette különböző városokban. Megakadt a szemem Budapesten, hiszen valamiért pont Csepelt szemelte ki magának egy előadás erejéig. Valamilyen ismeretlen indíttatásból egy percet sem gondolkodtam, vettem is egy jegyet, ami 7000 magyar forintba került.

A helyszín a Csepeli Kultik Mozi egyes számú terme volt, ami a Csepel Plaza első emeletén található. A pláza nagyjából 1 km-re van tőlem, és mivel ez már egy könnyedén lesétálható távolság nekem, gyalog indultam el. Az épületen belül azért kicsit keresgélnem kellett a liftet (a mozgólépcsőt azért kerülöm, ha tudom), de az előadás kezdete előtt úgy 20 perccel már a mozi bejáratánál ácsorogtam.

Ekkor csapott meg a tömeg szele. Ennyi embert utoljára talán a Star Wars: A Sith-ek bosszúja premierjén láttam mozi közelében. Na mindegy, türelmesen vártam a beengedést.

Eddig a pontig egyetlen akadály volt: talán 8-10 lépcsőfok, ami felvisz a mozi szintjére, de ez már nem okoz problémát, szerencsére. A beengedést kicsit későn, az előadás előtt úgy 10 perccel kezdték meg. Itt jobbnak láttam a kivárós technikát alkalmazni, és leültem egy fotelbe, amíg a sor nem csökkent felfogható méretűre.

A beengedés simán ment, a meglepetés már a mozitermen belül ért: a teljesen random módon felépített lépcsőfokok. A jegyet szándékosan az első sorba vettem, hiszen itt kényelmesen ki tudom nyújtani a lábam, és a mankóval sem zavarok senkit – de a moziterem aljába úgy 20 lépcsőfok vezetett, amiknek az elhelyezése minden szimmetriát nélkülözött. Ha lett volna korlát, akkor neki mertem volna vágni simán egyedül is, így viszont nem mertem megkockáztatni a végtelennek tűnő utat. Szóval odaléptem egy jól megtermett férfihoz, hogy legyen kedves adni egy segítő vállat. Természetesen igent mondott, szóval őt használtam korlátként, amíg le nem küzdöttem a lépcsőfokokat. Ezúton is köszönöm neki a segítséget, ez nagyon kedves volt tőle! ❤

Na, de bevágtam magam az első sor szélére, és nagyjából 3 perccel később el is kezdődött az előadás. Nyugi, nem fogom szétspoilerezni az eseményt. Egyrészt nem tartanám túl etikusnak, másrészt az egészről felvétel készült, ami majd kikerül a YouTube-csatornájára, ha a turné végére ér. Azért nagy vonalakban felvázolom az est menetét.

Radics Peti először a mozivászonról szólította meg a közönséget – mondván, az igazi Radics Peti késik, addig meg húznia kell valamivel az időt.

Ezt egy Shrek 2-szinkronparódia követte, ami őszintén zseniális volt, és megadta az estének az alaphangulatot.

A paródia végén pedig már a hús-vér Radics Peti állt tőlem 5–8 méterre.

Jött egy kis sztorizgatás, majd a híres Facebook Idióták és Facebook-üzeneteim formátumban kommenteket, üzeneteket vetített ki a mozivászonra, amikről ment a tőle már megszokott szövegelés.

Az estét egy kérdezz-felelek szekció zárta, ahol bárki feltehette a kérdéseit, és ő készséggel válaszolgatott az összesre. (Fun fact: az eseményen ott volt a párja is, ő vitte a mikrofont mindenkinek, aki kérdezni szeretett volna.)

Na és akkor nézzük, hogy én hogyan éltem meg ezt az egészet. Kezdjük a negatívumokkal, mert ebből egyetlenegy van: a késői beengedés. Nagyjából 15 perccel később kezdődött a műsor a kiírt időponthoz képest. És ennyi. Konkrétan semmilyen más negatívumot nem tudok mondani.

Ugyanis ez a stand-up-szerű este zseniális volt. Radics Peti végig önmagát adta (és egyébként pont olyan, amilyennek elképzeltem). Egyáltalán nem finomkodott: volt itt káromkodás, végtelen politika, rasszizmus és minden, amit tőle már megszoktunk. Amikor megvettem a jegyet, még egy kicsit féltem, hogy visszafogja majd magát, de nagyjából 4 perccel a kezdés után már nyilvánvaló volt: nem, itt semmilyen cenzúra nem lesz.

Ráadásul az egésznek volt egy nagyon emberi oldala. Bár Petin egyáltalán nem éreztem, hogy izgult volna, azt azért ki lehet jelenteni, hogy ő nem egy profi stand-upos, aki minden harmadik nap ezt csinálja. Összeszedetten beszélt, nem akadt meg egyszer sem, mégis nagyon más volt, mintha az ember KAP-ot vagy Kőhalmit nézne. És ez így volt rendben, nagyon emberközeli volt az egész.

Ezt erősíti az is, hogy konkrétan nem volt olyan kérdés, amire ne válaszolt volna, mindenféle kertelés nélkül. Az előadás amúgy is egész interaktív volt, helyenként bekiabálásokkal, amikre ő is ráfűzött egy-két poént. Az egész 1 óra 45 perces esemény sokkal inkább érződött egy baráti találkozónak, mint egy szigorú formátumot követő előadásnak.

Bár a jegyárat az elején kicsit sokallottam, a végére egyetlen forintot sem bántam meg belőle. Ha szereted Radics Peti munkásságát, akkor ajánlom, hogy szánj egy szűk 2 órát az életedből az előadásra – már ha van rá lehetőséged.

P.s.: Petinek van egy komolyabb arca is, amit viszonylag ritkán mutat meg, de ha fogékony vagy az ilyesmire, akkor itt van egy példa az elgondolkodtató videóiból, szerintem érdemes megnézni.