Soha életemben nem érdekeltek az autók, a Forma–1 pedig még annyira sem. Persze nekem is vannak emlékeim gyerekkoromból, amikor vasárnaponként ment a tv-ben, és milyen jókat lehetett rá aludni. De a családból senki sem nézte, így nem is volt senki, aki megtaníthatta volna, hogy egyáltalán mit kell nézni. Szóval a sport iránti érdeklődésem egyenlő maradt a nullával, majdnem 34 éven keresztül.

Aztán jöttek a barátok, akik időről időre feltették a (későbbiekben) mindent eldöntő kérdést: láttad már a Drive to Survive-ot? Én persze mindig nemmel feleltem. Minek néztem volna meg egy Forma–1-ről szóló sorozatot, ha egyáltalán nem érdekel a Forma–1?

A végén már addig-addig mondogatták, hogy beadtam a derekam. „Ha megnézek belőle 3 részt, békén hagytok?” – kérdeztem. „Igen!” – felelték. Szóval rákattintottam az S1E1 lejátszás gombjára. És itt megváltozott minden. A 3 részből 5 lett, aztán 10, aztán azon kaptam magam, hogy a 8 évadnyi tartalomból megnéztem MINDENT.

És nem volt elég! Szóval elkezdtem az egész 2026-os szezont végignézni, szőröstül-bőröstül. Szabadedzések, sprintidőmérők, sprintfutamok, időmérők, futamok. Szépen sorban, egymás után. Ma pedig már ott tartok, hogy enyhe Forma–1-elvonási tüneteim vannak a nyári szünet miatt (ilyenkor pár hétre megáll a versenysorozat).

De még ezt is fokozni tudom! Ugyanis vettem jegyet a 2027-es Magyar Nagydíjra. Ami kurva iszonyú drága volt. Azt ugyan nem tervezem (egyelőre), hogy rendszeres látogatója leszek a rendezvénynek, de egyszer az életben ki szeretnék menni, megnézni élőben is a versenyautózás csúcsát. Szóval durrant a hétvégi jegy. Kerajoe fog majd velem tartani (aki belevitt ebbe az őrületbe), és amikor szóba került, hogy ki kéne menni, nekem csak egy kitételem volt: nem megyek olyan helyre, ahol nincs fedél a fejem felett. A Magyar Nagydíj ugyanis jellemzően július végére / augusztus elejére esik, és világszerte híres arról, hogy vagy perzselő hőség, vagy szakadó eső kíséri végig. Néha mindkettő. Viszont a Hungaroringen (ahogy azt majd később is látni fogjátok) ennek ára van. Nem is kevés. A teljes hétvégi jegy 740 euróba, vagyis 268 500 forintba került (a vásárlás pillanatában).

Cserébe legalább a legjobbnak tartott helyen (Platinum szektor), a célegyenesben fogok ülni, teljes rálátással a boxutcára. Természetesen az élményről majd részletesen beszámolok itt, valamikor 2027 nyarán. És hogy hogyan fogja bírni a lábam? Na erről fogalmam sincs, de addig még van 1 év, én meg optimistán merem azt remélni, hogy addigra már nem lesz gond. Aztán ha mégis lesz, hát végül is Cardiffot is lehoztam valahogy – ezt is le fogom.

Na de térjünk vissza egy kicsit a Drive to Survive-ra, és arra, hogy miért is egy zseniális sorozat. Hát ezért, mert az élet írja a történetet. Nincsenek benne színészek, az egész sorozatot a pilóták mellett, a boxutcában forgatták. Persze akadnak még benne interjúk, sőt egy-két újságírót is megszólaltatnak. Meg persze a versenyekből is elég sokat láthatunk. És rettenetesen izgalmas. Sőt, nem csak izgalmas, hanem érzelmekkel teli! Egy ponton még a könnyem is kicsordult a meghatódottságtól. És megérteti az emberrel, hogy mit is kell nézni a Forma–1-ben. Ha csak simán bekapcsolod a tv-t, és nézed, hogy 50+ körön keresztül mennek körbe-körbe az autókkal, az úgy önmagában tényleg nem túl izgalmas. De abban a pillanatban, hogy egy kicsit mögélátsz a dolgoknak, egyből értelmet nyer az egész. Megismered a pilótákat, tisztában leszel még a lelki állapotukkal is. Megérted a fontos szabályokat, és rájössz, hogy mennyi politika és ármánykodás befolyásolja az egészet. És még nem beszéltünk a mérnökök zseniális munkájáról, akik végtelen munka és erőfeszítés árán nyernek századmásodperceket egy-egy változtatással.

Persze kezeljük a sorozatot azért a helyén, a Netflix azért ért a nézettség generálásához. A drámai jeleneteket még drámaibbra vágják, és a rádiózásokat is tudják úgy alakítani, hogy egy fokkal élesebb legyen a párbeszéd, mint amilyen a valóságban volt. Több pilóta a nemtetszését is fejezte ki ezzel kapcsolatban:

• Max Verstappen szerint a Netflix hamis rivalizálásokat állított be, és kitalált drámákat gerjeszt;
• Lando Norrisnak szintén az nem tetszett, hogy a viszonyát Carlos Sainzzal (az akkori csapattársával) mérgezőnek állították be, pedig a valóságban barátok voltak;
• Esteban Ocon és Sergio Pérez pedig szintén azt emelte ki, hogy a csapattársi párharcuk rettenetesen el volt túlozva.

Persze a modern sorozatnéző azért tisztában van azzal, hogy a vágások csodákra képesek, és a legtöbben már úgy is nézik a Drive to Survive-ot, hogy azért elosztják kettővel, amit látnak. De még így is kiemelkedően zseniális a sorozat, szóval hajrá, adj neki egy esélyt!

Hát így lettem valóságos F1-rajongó. Egy kis noszogatás, egy jó sorozat, és máris alig várom, hogy vasárnap legyen!