Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer önszántamból megyek majd roncsautók versenyét nézni. Aztán született egy fiam, ami kicsit átírta a dolgok valószínűségét – legalábbis az eredeti elképzeléseimhez képest.

Így jutottam el életem első roncsderbijére! Ugyanis nem messze tőlünk, Szigetszentmiklóson (mint kiderült) rendszeresen rendeznek ilyen eseményeket. Most sikerült elcsípni az évadzárót, ami meglepően jó élmény volt ahhoz képest, amire számítottam.

Volt ugyanis egy kép a fejemben arról, milyen lehet egy ilyen rendezvény: por, piszok, hangzavar, benzingőz, sör, sár. Valahogy így képzeltem el, de elég idős vagyok már ahhoz, hogy az ilyen előzetes elvárásokat elosszam kettővel, hiszen az ember hajlamos túlromantizálni az ismeretlen dolgokat.

Na, itt nem ez történt. Pontosan azt kaptam, amire számítottam: por, piszok, hangzavar, benzingőz, sör, sár. Ráadásul nem voltak sem túl sokan, sem túl kevesen, sőt, még az időjárás is közel tökéletes volt (bár egy-két felhő azért elfért volna az égen). Az emberek kedvesek voltak, a büféárak teljesen barátiak, a futamok pedig élvezetesek.

A rengeteg versenyző miatt ráadásul meglehetősen rövidek voltak a futamok, amiket olyan gyorsan pörgettek, ahogy csak bírtak. Persze egy háromévesnek így is néha kicsit hosszú volt a várakozás, de tökéletes időtöltésnek bizonyult a porban fetrengeni egy kicsit.

Az egyetlen hátrány, amit fel tudok hozni, hogy kisgyerekkel kicsit drága programnak bizonyult. Bár 14 év alatt ingyenes a belépés, a felnőtteknek a legolcsóbb opció a napijegy, amiért 5000 forintot kérnek. Mi nagyjából három órát lehettünk kint, így a 10 000 forintot kicsit sokalltam, de nem bántam meg. Sőt, szívesen megyek legközelebb is!