Szeretek utazni. De tényleg! És bár volt szerencsém egész sok országba eljutni eddigi életem során, arra mégsem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok Walesbe. Hogy miért? Mert nem egy olcsó mulatság (ahogy azt látni is fogjátok), és ha már ennyit költök, inkább egy távolabbi úti célt választottam volna szívem szerint. Na, itt rúgta fel az egész elméletet a Metallica, amikor úgy gondolták, hogy letolnak egy koncertet Wales fővárosában, Cardiffban.

Ez a történet úgy indult, hogy a budapesti dupla koncert nem tűnt elégnek, ezért kitaláltuk, hogy elmennénk megnézni a Metallicát egy olyan országba is, ahol csak egyetlen koncertet adnak. Első körben Athént, Berlint és Bolognát néztük ki magunknak, ám az élet közbeszólt: egyikre sem tudtam jegyet szerezni.

Kétségbeesésemben beálltam az összes létező online sorba, hátha bejutok valahova (a végén már Bukarestet is bevállaltam volna). Egyetlen helyre tudtam beférkőzni: a cardiffi koncertre. Fel is kaptam a telefont, és felcsörögtem Dodit és Rencit, akik Wales hallatán először nevettek, aztán rájöttek, hogy komolyan beszélek, majd rábólintottak.

Így hát meg is vettem a jegyeket. Na mondjuk ez sem volt egyszerű, mert a koncert támogatója a MasterCard, ezért KIZÁRÓLAG MASTERCARDDAL lehetett vásárolni. Ilyet sem basztam láttam még, de hát tényleg ez volt a helyzet (ja, és természetesen nekem csak Visa kártyáim voltak). Szóval elindult a második körös telefonálgatás, ahol minden embert felhívtam, akiről azt gondoltam, hogy bediktálná nekem a kártyaadatait. Nem volt könnyű kör, de végül Márkus barátom húzott ki a slamasztikából. (Ezúttal is nagyon szépen köszönöm!) Végül a jegyek megvéve (bár már csak ülőt sikerült szerezni)! Sajnos ekkor még rosszabb állapotban volt a forint, mint ma, szóval fejenként pontosan 34.000 forintunkba fájt ez a sztori.

A poszt végén tételesen összeszedem az összes költséget, ha csak az érdekelne, akkor tekerj lejjebb! A bejegyzésben minden árat 500 forintra kerekítek, hogy könnyebben lehessen értelmezni.

Tehát egy hirtelen jött gondolat és a felmerülő körülmények döntöttek úgy, hogy meg kell szervezni egy cardiffi utazást. Ekkor még persze fogalmam sem volt róla, hogy pár hónappal később a műtőasztalon fogok feküdni egy rommátört térddel.

Na de szépen telt-múlt az idő, mi meg nekiláttunk a szervezkedésnek. Először a repülőjeggyel kezdtünk. Gyorsan meg is néztem, hogyan oldjuk meg a Budapest–Cardiff utazást. Van egy pár variáció, de a legkedvezőbb a KLM lett volna, egy átszállással Amszterdamban, oda-vissza 230.000 forintért. Fejenként. Na, erre azért nem számítottam. Persze gondoltam, hogy erre az időszakra a Metallica megdobja a repülőjegyek árát, de azt azért nem sejtettem, hogy ennyivel. Megnéztem egyébként egy mezei nyári dátumot is, “békeidőben” – random augusztusi időpontokra is 120.000–150.000 forint a jegy. Szóval ez felejtős.

Ekkor került szóba, hogy Dodi még sosem járt az Egyesült Királyságban, így megszületett az új terv: repüljünk Londonba! Ott is töltsünk el néhány éjszakát, és onnan majd átvonatozunk Cardiffba. És így is lett.

A jegyek a londoni járatra bezsebelve – persze ezek is drágán. Fejenként 57.000 forintba került oda-vissza, feladott poggyász és kiválasztott ülőhely nélkül. Az extrákról majd később.

Megvan a koncertjegy meg a repjegy, de aludni is kéne valahol. Nyilván minden szállásadó hozzáigazította az árait a Metallicához, de azért ez kemény. Közrejátszik még az is, hogy Cardiff egy pici, 360.000 fős város, ami nem tartozik a legnépszerűbb turistacélpontok közé, így alapból limitált a szállások száma.

Közben Renci felvetette, hogy mi egyszer voltunk közösen (amikor még Londonban éltem) a Southend-on-Sea nevű kisvárosban, és az mennyire jó is volt, így azt is vegyük be a programba. Úgyhogy ezt is belegyúrtam a tervbe.

Az utazás végül így fog kinézni:

• Elrepülünk Londonba (Stanstedre)
• Onnan levonatozunk Southend-on-Sea-be, ahol eltöltünk egy éjszakát
• Másnap vissvavonatozunk Londonba (ahol eltöltünk egy éjszakát)
• Rákövetkező nap elzötyögünk Cardiffba (két éjszakára)
• Majd vissza Londonba (két éjszakára)
• Ahonnan visszarepülünk Budapestre (Gatwickről)

Mozgalmas egy menet lesz. És közel sem olcsó. Szállásokból minden téren a közepes kategóriát lőttük be. Szóval egyik helyen sem lakunk majd a belváros közepén, de azért kerültük a gettókat és a nagyon külvárosi részeket is. A szállásokat kivétel nélkül Airbnb-n foglaltam, amik közül csak a Southend-on-Sea-ben található egy kis panzió, az összes többi magánszemély lakása.

Az árak a következőképpen alakultak (fejenként):

• Southend-on-Sea, 1 éjszaka, reggelivel: 20.000 HUF
• London, 1 éjszaka: 22.000 HUF
• Cardiff, 2 éjszaka: 80.500 HUF
• London, 2 éjszaka: 49.000 HUF

Mondhatnám, hogy ezzel nagyjából letudtuk a nagyobb kiadásokat, de hát minek is hazudnék. Hiszen volt még egy rettenetesen magas költséggel járó tétel: az országon belüli utazgatás. És itt most a városokon belüli tömegközlekedéssel nem számolok (az valószínűleg már tényleg elhanyagolható tétel lesz), csak a városok közötti utazással, vagyis a vonatjegyekkel. Itt ugyanis ezeket az árakat is igen vastag ceruzával írták, nézzük is tételesen, fejenként:

• Repülőtér (Stansted) -> London (Liverpool Street): 6.000 HUF
• London (Liverpool Street) <-> Southend-on-Sea (Southend Central): 8.500 HUF
• London (Paddington Station) <-> Cardiff (Cardiff Central): 30.500 HUF
• London (Blackfriars) -> Repülőtér (Gatwick): 7.000 HUF

Ezenkívül is akadt még költség azért. Mivel az Egyesült Királyság már nem az Európai Unió tagja, így útlevélre is szükség van az utazáshoz. Az enyém természetesen lejárt, így újat kellett csináltatnom (az ezzel kapcsolatos élményeimet már megírtam egy korábbi bejegyzésben). Ez normál eljárásban, 10 évre, 17.000 magyar forintba került.

Persze vízum is kell. EU-s állampolgárként szerencsére nem kellett a nagykövetséggel vesződni, telefonos appon keresztül is lehetett igényelni úgy 10 perc alatt az ETA-t (Electronic Travel Authorisation). Persze ezért is fizetni kellett, ami pontosan 24,04 euróba, vagyis felkerekítve 9.000 forintba került (ez egyébként 2 évig érvényes).

Innen már tényleg túl voltunk a nehezén, már csak egy utasbiztosításra volt szükségünk, amit gyorsan meg is kötöttem fejenként 6.500 forintért. Aztán foglaltunk ülőhelyeket mindkét repülőútra: oda 5.500, vissza pedig 6.500 forintba került.

A többiek felvetették, hogy hármunknak akár lehetne egy feladott poggyásza is, hogy kényelmesebben elférjünk a cuccokkal. Ez oda-vissza fejenként olyan 8.500 forintba kerülne. Itt még nem született döntés (ezért fel sem írom a végén az elszámolásba), mert ellene és mellette is szólnak érvek. Egyrészt tényleg nem kéne belepasszírozni egy mini táskába a cuccainkat – másrészt viszont, ahogy látod, elég sokat fogunk mozogni. Az meg macerásabb plusz egy hatalmas bőrönddel. Ha nem veszünk végül poggyászt, akkor szerintem csak 4 napra fogok ruhát magammal vinni, aztán majd mosok Cardiffban egyszer. Majd meglátjuk.

Ezenfelül már tényleg csak a repülőtérre való kijutás a fix költség. Ezt vagy taxival ugorjuk meg, ami olyan 5.000 forintba kerülne, vagy busszal, ami (ha a Kálvinig tartó utazást is beleszámolom) 3.000 forint lenne. Itt a drágábbat írom fel az elszámolásba, hogy inkább túllőjük a számolást, mint alá.

Hát, így lesz teljesen kerek a kép. Az alábbi összesítésben a költőpénzen (és a városokon belüli közlekedésen) kívül minden szerepel. Hogy mennyi költőpénzre van valakinek szüksége egy ilyen utazásra, az már akár extrém módon is eltérő lehet, így felesleges is lenne megsaccolnom előre. Na de nézzük egyben:

• Koncertjegy: 34.000 HUF
• Repülőjegy (Budapest <-> London): 57.000 HUF
• Southend-on-Sea, 1 éjszaka, reggelivel: 20.000 HUF
• London, 1 éjszaka: 22.000 HUF
• Cardiff, 2 éjszaka: 80.500 HUF
• London, 2 éjszaka: 49.000 HUF
• Repülőtér (Stansted) -> London (Liverpool Street): 6.000 HUF
• London (Liverpool Street) <-> Southend-on-Sea (Southend Central): 8.500 HUF
• London (Paddington Station) <-> Cardiff (Cardiff Central): 30.500 HUF
• London (Blackfriars) -> Repülőtér (Gatwick): 7.000 HUF
• Útlevél: 17.000 HUF
• Vízum (ETA): 9.000 HUF
• Utasbiztosítás: 6.500 HUF
• Repülő ülőhely oda: 5.500 HUF
• Repülő ülőhely vissza: 6.500 HUF
• Taxi a repülőtérre: 5.000 HUF

Ez azt jelenti, hogy az utazás összesen 364.000 forintba került. Szerencsére úgy fél év alatt kellett ezeket az összegeket kifizetni, és nem egyszerre, de azért így is elég húzós a történet – főleg, hogy 6 éjszakáról beszélünk összesen. Valahogy mégis úgy érzem, hogy életemben először és utoljára járok majd Cardiffban, szóval egy forintot sem bántam meg.

Szóval minden kifizetve, már csak a lábamnak kell bírnia ezt a körutazást – amivel kapcsolatban jelenleg optimista vagyok. Egyébként a mankóval a repülőn nem lesz probléma (a Ryanairrel már beszéltem is). Kérhettem volna külön segítséget is a repülőtársaságoktól, de mivel most már elég könnyedén közlekedek (és a lépcsőzéssel sincs nagyobb problémám), ennek nem éreztem szükségét. Aztán majd persze meglátjuk.

Az utazás után jövök majd az élménybeszámolóval, addig is IRÁNY WALES!

P.s.: Ha a bejegyzés olvasása közben akár egyszer is eszedbe jutott Arany János – A walesi bárdok híres műve, akkor javaslom meghallgatásra az alábbi feldolgozást (de ha nem, akkor is):