Legfrissebb bejegyzések
-
Egy kis roncsderbi!
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer önszántamból megyek majd roncsautók versenyét nézni. Aztán született egy fiam, ami kicsit átírta a dolgok valószínűségét – legalábbis az eredeti elképzeléseimhez képest. Így jutottam el életem első roncsderbijére! Ugyanis nem messze tőlünk, Szigetszentmiklóson… Tovább olvasom
-
Boldog születésnapot, lábtörés!
Bizony-bizony, ma van pontosan 1 éve, hogy sikeresen elintéztem a lábam. Amúgy is rég írtam már a rehabilitációm állásáról, az évfordulót pedig egy tökéletes alkalomnak tartom arra, hogy újra beszéljünk róla egy kicsit. Gyorsan lelövöm a lényeget: még nem gyógyultam… Tovább olvasom
-
A Forma 1 és én
Soha életemben nem érdekeltek az autók, a Forma–1 pedig még annyira sem. Persze nekem is vannak emlékeim gyerekkoromból, amikor vasárnaponként ment a tv-ben, és milyen jókat lehetett rá aludni. De a családból senki sem nézte, így nem is volt senki,… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: városnézés!
Hát így jutottunk el az utolsó kalandig. Mivel az előző nap nem terheltük meg nagyon magunkat (sem a lábamat), az utolsó napra időzítettük a városnézést. Ezt igazából Dodi miatt terveztük be, hiszen ő életében először járt az angol fővárosban, szóval… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: nosztalgia a köbön!
Reggel felkerekedtünk. Beterveztük, hogy most aztán tényleg teljesítjük Renci álmát, és meglátogatjuk azt a híres lemezboltot a piacon, ami pont a vasútállomás mellett található. Be is mentünk a piacra (ami meglepően kicsi volt, még a Csepeli Piac is vagy kétszer… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: Metallica l,,l
Végre eljött ez a nap is! A reggeli ébredés után már nem kellett sokat várni, hogy újra a színpadon láthassuk a Metallicát. Felöltöttük a koncertezős gúnyáinkat, majd megterveztük a napot. Koncertnapon nem szabad túlzásba vinni a városnézést, hiszen akkor nem… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: Cardiff
Ébredés után nem sok időnk volt, indulnunk is kellett a London Paddington állomásra, ugyanis innen indult a vonatunk Wales fővárosába, Cardiffba. Az út eddig sima volt, a pályaudvaron azonban jött az első probléma: bár már csak 12 perc volt a… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: Camden Town!
Ébredés után lementünk reggelizni. A reggeliző – a szállodához mérten – egy pici, családias kis helyiség volt, meglepetésünkre tele emberekkel. Bertie (vagyis a szálloda tulajdonosa) személyesen fogadott minket a lépcső aljánál, hogy elkísérjen a helyünkre. A menü nem lesz meglepő… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: irány Southend-on-Sea!
Szóval megérkeztünk Londonba, egészen pontosan a Stansted repülőtérre. Itt is megúsztam a buszozást, már csak ki kellett jutni valahogy a terminálból. Ahogy mentünk az útlevél-ellenőrzés felé, egy kedves hölgy szólt nekem, hogy ne a kanyargó sorokba álljak be, nyugodtan levághatom… Tovább olvasom
-
A walesi kaland: jussunk el Londonba!
Hát ez a nap is eljött. Reggel fél ötkor kelés, fél 6-kor találkozó Dodival a ház előtt. A hagyományhoz híven pattintottunk is egy sört egy whiskyvel, majd hívtunk egy Ubert, hogy vigyen ki minket a repülőtérre. Az út sima volt,… Tovább olvasom
